A jógázást, mint elme-test módszert, számtalan kutatás vizsgálja a mentális és testi egészség területén normál és klinikai mintát figyelembe véve. A jógázók körében végzett vizsgálatok eredményei szerint a jógázás pozitív összefüggéseket mutat a mentális egészség több mutatójával, továbbá a mentális egészséggel szoros kapcsolatban álló szomatizációval is a felnőtt lakosság körében. A nemzetközi szakirodalomban hiányként jelölik meg a kutatók a spiritualitással és szomatizációval kapcsolatos felmérések területét, továbbá rámutatnak a COVID-19 pandémia időszakában olyan módszerek feltárásának szükségességére, amelyek segíthetik a népegészségügyet a járvány idején.
Kutatásaink fő céljai e hiányterületekhez kapcsolódtak, amelyhez szerettünk volna olyan felméréseket is végezni, amelyekre korábban nem került sor Magyarországon. A kutatásainkban vizsgáltuk a mentális egészség és a testi tünetek összefüggéseit a jógázó nők jógázási paramétereivel összefüggésben. Vizsgáltuk továbbá azt is, hogy a jógázók mennyire tartják hasznosnak a jógázás módszerét az általános jóllét fenntartására és a COVID-19 esetekkel kapcsolatban és ezek a változók milyen összefüggést mutatnak a jógázás heti gyakoriságával. Emellett kettős célként tűztük ki, hogy adaptáljuk a Spirituális Egészség- és Életorientáció Kérdőív magyar változatát és elvégezzük annak pszichometriai elemzését, továbbá vizsgáljuk a jóga lehetséges hatásait a spiritualitásra, a mentális jóllétre és a szomatizációra egyetemi hallgatói mintán, aktív kontroll csoporttal is összehasonlítva.
Eredményeink igazolják azon korábbi kutatásokat, amelyek pozitív kapcsolatot tártak fel a jógázás heti gyakorisága és a mentális egészség mutatói, mint a csökkent depresszió, szorongás, stressz, a hatékonyabb stresszel való megküzdés / affektivitás, továbbá a jobb szubjektív egészség és csökkent testi tünetek területén. A mért változók ehhez hasonló pozitív összefüggéseket mutattak a jógázással töltött évek számával is. A mentális jóllét szintje pozitív összefüggést mutatott a jógázás heti gyakoriságával. Továbbá hasonló pozitív összefüggés volt kimutatható azzal kapcsolatban is, hogy mennyire tartják a jógázók hasznosnak a jógagyakorlást a COVID-19 nyomán kialakult egészségproblémák megelőzésére, a tüntetek enyhítésére és orvosi kezelés kiegészítésére. A Spirituális Egészség- és Életorientáció Kérdőív (SHALOM) megbízható eszköznek bizonyult a spiritualitás négy területének kimutatására: Személyes, Társas, Környezeti, és Transzcendens dimenziók. A legjobb illeszkedést a bifaktoros modell mutatta, amely a négy elsődleges dimenzió mellett az általános faktort, amit spiritualitásnak hívunk, is hivatott mérni. Találtunk olyan tételeket is, amelyek további pontosításra szorulnak. Az egyetemi testnevelési órákon felmért jógázás azt mutatta, hogy a spiritualitás terén a jógázás hatása jelentősebb a sportágakat végzőkkel összehasonlítva, akik ugyanakkor a testi tünetek enyhítésében bizonyultak hatékonyabbnak. A jógázás és sportok végzése összességében nem mutatott jelentős különbségeket. Az elemzéseink során több olyan változót is vizsgáltunk, amelyek a nemzetközi kutatásokkal ellentétben nem mutattak pozitív változást, mint az általános és pszichológiai jóllét és az élettel való elégedettség.
Összességében azt tapasztaltuk, hogy minél nagyobb heti gyakorisággal vagy minél hosszabb ideje jógázik valaki, annál több egészséghasznot várhat a jógázástól. A jógázás hatékonynak bizonyul a mentális egészség fenntartásában még a fokozottan stresszel teljes környezetben is, mint a jelenlegi COVID-19 járvány, és hatásos eszköze lehet elsősorban a megelőzésnek. A jógázás otthoni környezetben is könnyen gyakorolható módszer, amely ajánlott az egészség fenntartásához akár a világjárvány időszakában is. A jóga gyakorlásának megismertetése ajánlható az egyetemi testnevelés órai keretben.