Content uploaded by Bálint Dima
Author content
All content in this area was uploaded by Bálint Dima on Apr 29, 2015
Content may be subject to copyright.
Adatok a Heves–Borsodi-dombság
és az Upponyi-hegység nagygombáihoz
Siller irén1 és Dima Bálint2
1 SZIE, Állatorvostudományi Kar, Biológiai Intézet, Növénytani Tanszék,
1400 Budapest, Rottenbiller u. 50., Turcsanyine.Siller.Iren@aotk.szie.hu
2 SZIE, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet,
Természetvédelmi és Tájökológiai Tanszék, 2103 Gödöllő, Práter Károly u. 1,
cortinarius1@gmail.com
Apoka – A Heves–Borsodi-dombság és az Upponyi-hegység élővilága /
Diczházi István – Schmotzer András (szerk) pp. 35–54. (2014)
37
AdAtok A Hev es–Bor sodi –dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység nAgyg omBá iH oz
Kivonat
A Heves–Borsodi-dombság és az Upponyi-hegység 24 területén végeztünk nagygomba-
felmérést 2013-ban két alkalommal (kora nyáron és ősszel). Több mint 400 taxont regiszt-
ráltunk, 1375 adattal. Ezekről 232 fungáriumi mintát gyűjtöttünk be, és 132 fajról fotó
készült. Két védett fajt, a laskapereszkét (vagy szilfa-laskagombát, Hypsizygus ulmarius)
és a feketepelyhes csengettyűgombát (Pluteus umbrosus) találtuk meg, továbbá több, in-
dikátorként használható fajt (pl. Artomyces pyxidatus, Ceriporiopsis gilvescens, Hericium
coralloides, Ischnoderma resinosum, Phleogena faginea, Mucidula mucida) és számos rit-
ka elterjedésű, értékes gombafajt (pl. Arrhenia spathulata, Cortinarius catharinae, C. la-
custris, C. uraceomajalis, Dichomitus campestris, Inonotus dryadeus, Phleogena faginea,
Plicaturopsis crispa) mutattunk ki a területekről.
abstract
macrofungi Data from the heveS–BorSoD hillS anD the uppony-hill
Macrofungi census was carried out in 24 regions of the Heves–Borsod Hills and the Up-
pony-hill in the spring and in the autumn of 2013. Until now more than 400 taxa have
been registered, with all together 1375 data. Of these 232 fungarium samples have been
collected and about 132 species photos have been taken. Two protected species (Hypsizy-
gus ulmarius and Pluteus umbrosus), furthermore several species applicable as indicators
(e.g. Artomyces pyxidatus, Ceriporiopsis gilvescens, Hericium coralloides, Ischnoderma
resinosum, Phleogena faginea, Mucidula mucida) and some rare, valuable species (e.g.
Arrhenia spathulata, Cortinarius catharinae, C. lacustris, C. uraceomajalis, Dichomitus
campestris, Inonotus dryadeus, Phleogena faginea, Plicaturopsis crispa) have been re-
vealed from the area.
abstraKt
ÚDaje k makroSkopickým huBám hevešSko-BoršoDSkej a upponySkej pahorkatiny
V roku 2013 sa na území Hevešsko-boršodskej a Upponyskej pahorkatiny konal prieskum
makroskopických húb v 24 lokalitách, dvakrát (na začiatku leta a na jeseň). Doteraz sme
registrovali viac ako 400 taxónov – 1375 jedincov. O týchto sme vytvorili 232 preparátov
fungária a o 132 druhoch sme vytvorili fotograe. Na týchto územiach sme našli dva
chránené druhy (strmulec brestový (Hypsizygus ulmarius) a štítovka vláknitá (Pluteus
umbrosus)), ďalej aj viacero druhov, ktoré je možné použiť ako indikátory (napr. Artomyces
pyxidatus, Ceriporiopsis gilvescens, Hericium coralloides, Ischnoderma resinosum,
Phleogena faginea, Mucidula mucida) a mnoho vzácnych, hodnotných druhov húb (napr.
Arrhenia spathulata, Cortinarius catharinae, C. lacustris, C. uraceomajalis, Dichomitus
campestris, Inonotus dryadeus, Phleogena faginea, Plicaturopsis crispa).
38
Apok A – A H ev es– Bor sod i-dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység élőv il ágA
bevezetés
Az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen
növekedtek ismereteink a nagygombák
taxonómiájáról, elterjedéséről, ökológi-
ájáról és védelmének szükségességéről.
Egyre több országban és európai szinten
is elismerik őket a biodiverzitás fontos
komponenseiként, és bevonják őket a
természetvédelmi akciókba. Számos (31)
európai ország rendelkezik ma már nem-
zeti vörös listával. Utóbbiak alapján meg-
állapítható, hogy az európai nagygombák
körülbelül 10–20%-a veszélyeztetett. En-
nek fő oka az intenzív erdőgazdálkodás,
a helytelen mezőgazdasági gyakorlat és
a légszennyezés. Sajnos ennek ellenére a
védelmükre, védett területek kijelölésé-
re, felmérésére vagy egyéb programokra
(monitoring, kezelési irányelvek kiadása
stb.) csak kevés országban tettek lépése-
ket (Senn-irlet et al. 2007).
A nagygombák termőtesteinek meg-
jelenése gyakran speciális feltételekhez
kötött, ennek következtében a fajok egy
része kiváló bioindikátor. Számos faj kö-
tődik pl. bizonyos talajtulajdonságokhoz,
jelezve annak pH-ját, nedvességtartalmát,
tápanyag-ellátottságát. Mivel heterotróf
szervezetek, nagyon szoros kapcsolatot
mutatnak a szubsztrátumukkal. Szubszt-
rátum-preferenciájukkal jelzik az adott
élőhely ökológiai jellegzetességeit. A kü-
lönböző életmódú gombák közül főleg
a mikorrhizások reagálnak érzékenyen a
termőhelyi feltételekre, mindenekelőtt a
mikorrhizás partner jelenlétére. Amíg a nö-
vényeket befolyásoló legfontosabb ténye-
zők a fény, a hőmérséklet, a vízellátottság,
valamint a talaj tápanyagtartalma és pH-
értéke, addig a gombák alapvető környeze-
ti feltételei közé – a talaj savanyúságán és
vízellátottságán, valamint a hőmérsékleten
kívül – a talaj vagy a szubsztrátum szer-
vesanyag-tartalmát, annak típusát, az erdő
vagy a füves terület korát, az erdő vitali-
tását, valamint természetességét soroljuk.
Jelen munkában a Tarnavidék mikobió-
tájának felméréséről számolunk be és fenn-
tartásának, megőrzésének lehetőségeire
adunk ajánlásokat.
a nagygombafelmér és módszerei
A mikológiai vizsgálatok célja egy terület
mikobiótájának és szervezeti életmódjá-
nak feltárása. Ökológiai szempontú meg-
közelítés szerint a mikológiai vizsgálat
célja a gombák szerepének tisztázása egy
adott terület életközösségeinek működésé-
ben. Egy terület mikroszkópos életközös-
ségében sokkal több gombafaj micéliumait
találjuk meg, mint ahánynak a termőtestei
makroszkóposan megjelennek. Ezek a fa-
jok csak akkor hoznak termőtestet, ha az
életkörülmények erre alkalmasak. Klima-
tikus vagy mikroklimatikus változások
bekövetkezésekor (pl. egy szokatlanul
esős nyár folyamán) „új” fajok jelenhetnek
meg (BaBoS 1958). Ez azt jelenti, hogy egy
alapos vizsgálathoz általában több évre
van szükség, valamint az újabb molekulá-
ris módszerek elterjedésével tovább lehet
nomítani a képet és bővíteni a taxonok
számát azokkal, amelyek bár jelen vannak
a talajban, mégsem képeznek termőtestet.
A mikológiai vizsgálatok ezért általában
munkaigényesebbek és több időt vesznek
igénybe, mint a botanikai felmérések.
Egy-egy terület, tájegység mikológi-
ai felmérése az adott területen található
nagygombák termőtestek alapján végzett
számbavételével kezdődik. Az így kapott
39
AdAtok A Hev es–Bor sodi –dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység nAgyg omBá iH oz
fajlisták az alapjai a későbbi, részletezőbb
feltárásoknak.
A gombafajok aszpektus szerinti meg-
jelenése miatt szükség van tavaszi (má-
jus-júniusi), nyári (június-júliusi) és őszi
(szeptember-októberi) felvételezésre. A
felvételezések pontos időpontjának kijelö-
lésekor azonban fontos korlátozó tényező
a gombák termőtestképzése számára nél-
külözhetetlen csapadék előfordulása. 2013-
ban a hosszú, száraz nyár miatt csak két
felvételezést tudtunk elvégezni, tavasszal-
kora nyáron, illetve ősszel.
Adatgyűjtést a Tarnavidéki és a Lázbérci
Tájvédelmi Körzetek területein, 20 kijelölt
mintaterületen végeztünk. Ezek a követ-
kezők voltak: Damasa-szakadék, Éleskő-
tető, Eszkála-tető, Gemeruta, Gyöngy-
ág, Halonna, Harasztos, Három-kő-bérc,
Hasásza, Hosszú-völgy, Kémének-völgy,
Magas, Nagy-mál-tető, Nagy-Ves-völgy,
Pataj-völgy, Rádincs-völgy, Szarvas-kő,
Székfő-völgy, Vajda-vár és Zsinnye. To-
vábbi, a vizsgálatokba terven kívül bevont
területek voltak Köböl-vára, az Őrhegyek,
a Renget-bérc és a Vízköz alja. A gomba-
felmérésre kijelölt területeken nem tűztünk
ki külön mintaterületeket, hanem a terület-
bejárás/pásztázás alkalmával meggyelt
fajokat jegyeztük fel, mivel a projekt célja
elsősorban a nagygombák inventarizálása
(fajgazdagságának felmérése) volt.
A megtalált termőtestekről minden fon-
tos adatot (termőhely, gyűjtési időpont,
mintaterület száma/jelzése, fajnév vagy
ideiglenes spekulatív név), valamint továb-
bi, megjegyzésre érdemes meggyeléseket
is rögzítettünk a helyszínen. Feljegyeztük
a termőtestek becsült számát, valamint a
szubsztrátum minőségét. Szükség esetén
lefényképeztük a gombát a helyszínen vagy
később, ugyanis a terepi felvételezéssel
együtt készített fotódokumentáció segít a
későbbi határozásban.
Az adatok rögzítését és számítógépre
vitelét, valamint a fajlista összeállítását
megelőzte a végleges fajmeghatározás.
A kritikus taxonok esetében fontos volt a
begyűjtött, friss példány(ok) részletes le-
írása és bizonyító fungáriumi preparátum
készítése. A gombák rögzítését sokszor (pl.
a taplók esetében) egyszerű kiszárítással, a
kalapos gombák esetében viszont néhány
keresztmetszeti szelet készítésével, ugyan-
csak kiszárítással végeztük. A fungáriumi
anyag jelzése a növényi herbáriumokéhoz
hasonló (rajta a fajnév, a lelőhely, a gyűj-
tési dátum, az aljzat vagy a mikorrhizás
partner, valamint a gyűjtő és a határozó
személye van feltüntetve). Az általunk
begyűjtött, meghatározott és konzervált
preparátumok a Szent István Egyetem
Állatorvostudományi Karának Növénytani
Tanszékén lettek elhelyezve.
A felvételezések és fajmeghatározások
első konkrét eredménye az illető terü-
let makrogomba-fajlistája. A taxonómiai
inventarizálás után a gombák különböző
szempontok (fajgazdagság, indikátorjelleg,
életmód) szerinti csoportosítását és értéke-
lését végeztük el. A fajok és a területek ter-
mészetvédelmi értékeléséhez felhasználtuk
a nagygombák magyarországi vöröslista-
tervezetét (rimóczi et al. 1999).
eredményeK
A huszonnégy mintaterületen összesen
több mint 400 taxont regisztráltunk, 1375
adattal. Ezekből 232 fungáriumi minta és
132 fajról fotó is készült. A gyakori, kö-
zönséges fajok száma 35 volt (10-nél több
előfordulási adattal). A ritkának minősülő
40
Apok A – A H ev es– Bor sod i-dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység élőv il ágA
fajok száma (1–2 előfordulási adattal) 251,
ami nem meglepő, mert a gombavilágban a
ritka előfordulás gyakori jelenség.
Korábban publikált mikológiai gyűj-
tések a Gyepes-völgyből (tóth 1999: 290
fajjal) és a tarnaleleszi völgyekből (rimóczi
1992: 186 fajjal) ismertek. Az említett szer-
zők által közölt fajok számával összesítve a
kimutatott fajok száma 600 fölöttire emel-
kedett. Továbbá Dima végzett gyűjtéseket
a tarnaleleszi völgyekben, amelyeket még
nem publikált.
Két védett fajt találtunk: a laskaperesz-
két (vagy szilfa-laskagombát, Hypsizygus
ulmarius) a Pataj Erdőrezervátumban és a
feketepelyhes csengettyűgombát (Pluteus
umbrosus) a Damasa-szakadékban. Ezeket
az alábbiakban ismertetjük.
A laskapereszke elhalt faanyagon gyak-
ran csoportosan növő, nekrotróf parazita
és szaprobionta faj. Fő fapartnerei elsősor-
ban a szilek (Ulmus spp.), a nyárak (Popu-
lus spp.), a nyírek (Betula spp.), valamint
természetközeli lomberdők bükkfái (Fagus
sylvatica) és tölgyei (Quercus spp.), de elő-
fordul egyéb lombos fafajokon is nyitottabb
élőhelyeken, sőt még parkokban és útszéle-
ken is, ha a fapartnerek elég idősek. Előfor-
dulását veszélyezteti az öreg, háborítatlan
erdők területének és a megfelelő vastagsá-
gú holt faanyag mennyiségének csökkené-
se, valamint a folyóparti ligeterdők jelentős
degradációja, kiszáradása. A szilfapusztu-
lás egész Európában jelentősen csökkentet-
te a faj fapartnerének mennyiségét, emiatt a
gomba elveszítette fő szubsztrátumát (Sil-
ler et al. 2006).
A feketepelyhes csengettyűgomba (Plu-
teus umbrosus (Pers.) P. Kummer) kifeje-
zetten szaprobionta. nuSS (1999) szerint
az öreg erdők indikátorfaja, amelyekben
kifejezetten a faanyag lebontásának végső
fázisában, nagyméretű fatörzseken (első-
sorban Fagus törzseken) nő. A nagymére-
tű fatörzsek mikroklimatikus viszonyai és
korhadási fázisai változatosabbak, mint a
vékony ágaké, gallyaké. Ezért e gombafaj
csak a gazdasági művelés alól kivont vé-
dett erdőkben, erdőrezervátumokban vagy
természetközeli erdőkben található meg.
Magyarországon elsősorban védett bükkö-
sökből ismert (Siller 2004). Legtöbbször
egyesével vagy kis csoportokban nő erősen
korhadt fatörzseken, tuskókon, vastagabb
ágakon. Ritka faj.
Az indikátorfajok számbavétele segít-
ségével lehetőség nyílik arra, hogy egy
termőhely ne csupán a növénytársulások
faji összetételével, hanem a gombaközös-
ségekkel is jellemezhető legyen. Különö-
sen olyan erdei biotópokban lehet fontos a
gombák indikátorszerepe, amelyek virágos
növényekben szegények. A gombák által
indikált tulajdonságok lehetnek például a
természetesség vagy a természetközeliség,
az állomány kora, a holtfa különböző kor-
hadási stádiumainak jelenléte, valamint
különböző talajparaméterek (pH, táp-
anyag-ellátottság, N-gazdagság, nedves-
ség, mész-, illetve humusztartalom stb.). A
xilofág gombák különösen alkalmasak az
élőhely minőségének jelzésére (heilmann-
clauSen és chriStenSen 2000). Egy-egy faj
egyedi megjelenését befolyásoló tényező
a szubsztrátum típusa, mérete és korha-
dási foka. Adott helyen a fán élő gombák
biodiverzitását további speciális tényezők
befolyásolhatják. Fontos lehet pl. a nagymé-
retű holtfa (CWD = coarse woody debris)
mennyisége és távolsága más olyan lokali-
tásoktól, amelyek hasonló minőségű holtfá-
val ellátottak. Nagy méretű és mennyiségű
holtfa viszont csak folyamatosan fenntar-
tott, öreg erdőkben fordul elő. SchmiD és
41
AdAtok A Hev es–Bor sodi –dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység nAgyg omBá iH oz
helfer (1999), valamint paltto et al.
(2006) a lignikol gombák közül egyeseket
az őshonos erdők és az erdőállomány-foly-
tonosság jelzőinek tartanak. E fajok közül
számos fordult elő a vizsgált területeken is,
jelezvén az eredeti erdőborítottságot és fel-
tételezhetően ennek folytonosságát is. Az
1. táblázatban bemutatjuk a Tarnavidéken
kimutatott és indikátorokként használható
fajokat, az általuk indikált jelenséget (ún.
indikandumot), a jelzett fajok előfordulá-
sát, valamint frekvenciáját.
néhány inDikátorfaj BemutatáSa
Artomyces pyxidatus (Pers.) Jülich, Amylo-
stereaceae, Agaricomycotina
Magyar neve csészés álkorallgomba.
Szaprobiontaként a nedves és erősen kor-
hadt, vastag fatörzseken él. A természe-
tes, zavartalan élőhelyek jelzője. Lombos
fákon, elsősorban bükkön, nyárfán, fűzön,
ritkán fenyőkön (Abies, Pinus spp.) fordul
elő. Ismert Európából, Ázsiából és Észak-
Amerikából. Európában széles körben el-
terjedt, de sehol sem gyakori faj (henrici
és mahler 2013). Mindhárom előfordulá-
sa bükk 10–20 cm vastag, kéregmentes és
erősen korhadt állapotú (optimális és végső
korhadási fázisú) fáján volt. Számos ada-
ta ismert Magyarországon a Mátrából, a
Bükkből, a Mecsekből és az Őrségből.
Ischnoderma resinosum (Schrad.) P. Kars-
ten, Fomitopsidaceae, Agaricomycotina
A gyantás kérgestapló egyéves szapro-
bionta faj, amely széles körben elterjedt.
Közép- és Dél-Európában a Fagus sylvatica
előfordulását követi. heilman n-clauSen és
chriStenSen (2004) megállapítása szerint
egyike azon fajoknak, amelyek szigni-
káns preferenciát mutatnak a nagyméretű
fatörzsek iránt. Magyarországon igmánDy
(1981) szerint idős bükkösökben szórvá-
nyos, egyébként ritka. Siller (1986, 1999) a
mátrai Kékes Észak és a bükki Őserdő Er-
dőrezervátumokban mutatta ki. treczker
és SzaBó (2002) a Ropolyi-erdő Erdőre-
zervátumból jelzik. pál-fám (2002) a Me-
csekben találta. Újabban Dima et al. (2010)
a Bükkben (a Csanyik-völgyben), koSzka
(2011) a Vértesben, BeneDek és pál-fám
(2012) a Központi-Börzsönyben, papp
(2012) a Juhdöglő-völgy Erdőrezervátum-
ban gyűjtötték. A faj a Damasa-szakadék
hatalmas fatörzsein és hűvös mikroklímá-
jában kiválóan megtalálja életfeltételeit.
Hericium coralloides (Pall.) Persoon,
Hericiaceae, Agaricomycotina
Ez a faj jól használható indikátora a
bükkerdők kezelésének. A gomba minden
évben hoz termőtestet. Előrehaladott korha-
dási fázisban lévő, elhalt faanyagon nő. Fel-
ismerése könnyű, tipikus tüskés termőréte-
gű termőteste miatt. Élőhelytérképezéskor
és bizonyító eljárásokban egyszerű a fel-
ismerése, kimutatása. Indikátorértékét
SchmiD és helfer (1999) állapította meg
először, viszonylagos ritka előfordulását
gazdasági okokkal magyarázván. A gom-
ba nem telepszik meg kivágott tuskókon,
letört faágakon, hanem nagyobb vastagsá-
gú fatörzseket igényel. Ezeket a gazdasági
szempontból értékes, hatalmas törzseket
ritkán hagyják meg az erdőkben. Ez az oka,
hogy több országban is vörös listára került
(rimóczi et al. 1999).
Gloeoporus pannocinctus (Romell) J.
Eriksson (syn.: Ceriporiopsis pannocincta
(Romell) Gilb. & Ryvarden, Gelatoporia
pannocincta (Romell) Niemelä), Merulia-
ceae, Agaricomycotina
42
Apok A – A H ev es– Bor sod i-dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység élőv il ágA
Apró pórusú, puha termőtestű, egyéves
taplófaj. Friss állapotban termőteste zselati-
nos állagú, szárazon viaszszerű. Egész Eu-
rópában elterjedt, de mindenütt ritka vagy
nagyon ritka. Fő szubsztrátumai a Fagus
sylvatica, a Populus tremella és a Betula
pendula. igmánDy (1981) és Siller (2004) a
bükki Őserdőből jelezte. treczker és Sza-
Bó (2002) a Ropolyi Erdőrezervátumban
találta meg. papp (2012) a Vértesben, a Juh-
döglő-völgy Erdőrezervátumban mutatta
ki. Felmérésünk során a Damasa-szakadék
erősen korhadt állapotú, méretes bükkfatör-
zsén találtuk. ainSworth (2004), valamint
AdAmčik et al. (2007) az európai bükkerdők
természetességét indikáló fajnak tarják.
Phleogena faginea (Fr. & Palmquist) Link,
Phleogenaceae, Puccinomycotina
Magyar neve bükkös-nyelesgömbgomba.
Hazánkból eddig 1–2 adata ismert (a má-
sodikról sajnos nem maradt meg bizonyító
fungáriumi minta). A család egyetlen faja,
amely az északi mérsékelt övi területeken
elterjedt. Megjelenése a nyálkagombákéra
emlékeztet. Termőteste apró (1–5 mm-es
átmérőjű gömbölyű fejecskével és 2–10
mm-es hosszúságú nyéllel), szaprotrófként
korhadó fatörzseken él. Szaga görögszé-
nára vagy curryre emlékeztet. Holtfákon,
főleg álló fatörzseken, kéregrepedések-
ben, tuskókon (Fagus, Betula, Salix és
Carpinus fajok tuskóin) él. Késő nyáron
és télen hoz termőtestet. SzczepkowSky et
al. (2008) szerint a vastag és álló fatör-
zseket preferálja. Leggyakrabban öreg,
reliktum erdőkből jelzik. Nagyon ritka
faj, bár szélesen elterjedt; Európában,
Amerikában, Ázsiában, Ausztráliában és
Új-Zélandon egyaránt megtalálható. Több
európai ország vörös listáján (Sch nittler
1996, gar DenforS 2000, wojewoDa és
ŁAwrynowicz 2006, Holeč 2003) veszé-
lyeztetett fajként szerepel, illetve az élő-
hely minőségét jelző indikátorfajnak tart-
ják (heilmann-clauSen és chiStenSen
2000, ainSworth 2004). Nálunk nagy
(2004) az Alföldről (a Tőserdőből) jelez-
te előfordulását. A Damasa-szakadék és a
Harasztos területein álló, elhalt bükk- és
tölgyfatörzsek kéregrepedéseiben találtuk
meg e ritka gombafaj példányait.
A tájegység jellegzetes geomorfológiai
sajátosságaiból eredően – a mély völgyek
és a meredek hegyoldalak gyakori jelenlé-
te miatt – a nitrogén-feldúsulást jelző (ún.
nitrofrekvens) fajok gyakran fordulnak elő
(2. táblázat).
értékeS, ritka fajok, Új elterjeDéSi
aDatok
Arrhenia spathulata (Fr.) Redhead, Tricho-
lomataceae, Agaricomycotina
Ritka fajnak számít a barna mohagom-
ba. Nedves mohagyepekben (Tortula spp.)
nő. Életmódja nem teljesen ismert: briol
parazita vagy szaprotróf (reDheaD 1984).
Párás, mohos talajon késő ősszel vagy
kora télen jelenik meg. Mivel termőteste
apró, nem könnyű az élőhelyén felismer-
ni; valószínűleg egy ritkán észrevett faj.
Európában és Amerikában elterjedt, de
nem gyakori; areája a sík vidéktől a bo-
reális zónáig húzódik. BaBoS (1984), Hol-
lós munkáit feldolgozva megjegyzi, hogy
utóbbi – már Leptoglossum muscigenum
néven – Szekszárd környékén gyűjtötte,
herbáriuma azonban nem maradt fenn.
Nálunk BaBoS (1989) főleg az Alföldről (6
adattal), az Északi-középhegységből, vala-
mint a Gödöllői-dombvidékről jelzi. nagy
(2004), illetve nagy és gorliczai (2007)
43
AdAtok A Hev es–Bor sodi –dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység nAgyg omBá iH oz
az Alföldről öt új lelőhelyet ad meg. Ter-
mészetvédelmi státusza nem ismert, ezért
szükség lenne további gyűjtési adatokra. A
Kémének meredek, kisavanyodott oldalá-
nak mohos gyepjében nőtt.
Cortinarius catharinae Consiglio, Cortina-
riaceae, Agaricomycotina
A pókhálósgombák Phelgmacium al-
nem zetségének Calochroi szekciójába
tartozik, ahová Európában csaknem száz
fajt sorolnak. Ezek többnyire feltűnő színű
és nagyobb termetű gombák. A Calochroi
szekcióba tartozó fajok nagy részét ritká-
nak és veszélyeztetettnek tartják, mivel
csak bizonyos mikrohabitatokban képesek
termőtestet hozni. Sok specialista, szűk
ökológiai tűrőképességű faj található kö-
zöttük. Megfelelő termőhelyi viszonyok
mellett számos faj viszonylag kis terüle-
ten él együtt (Dima 2011, frøSlev et al.
2007), emiatt sok ország vörös listájában
szerepelnek (pl. arnolDS és om meri ng
1996, BenDikSen et al. 1998, courtecuiSSe
1997, gärDenforS 2000, holec és Beran
2006, Stoltze és pihl 1998). Több ál-
lamban (pl. Dánia, Svédország) értékes,
természetközeli erdők bioindikátoraiként
is használják őket (frøSlev és jeppeSen
2011, hallingBäck és aronSSon 1998,
veSterholt 1991).
Cortinarius lacustris Moënne-Locc & Re-
umaux, Cortinariaceae, Agaricomycotina
A pókhálósgombafajok közül a Hosz-
szú-völgyben megtalált Cortinarius lacu-
stris Moënne-Locc & Reumaux első hazai
adatnak számít! A Telamonia alnemzetség
Hinnulei szekciójába sorolják, ahová több-
nyire közepes vagy nagyobb termetű fa-
jok tartoznak. E faj azonban kis termetű,
vékony húsú, és jellegzetesen nedvesebb
részeken fordul elő, füzek, nyárfák vagy
égerek alatt. A nemzetség nehéz határoz-
hatósága miatt elterjedéséről, gyakorisá-
gáról, mikorrhizapartneréről nincsenek
pontosabb információink. Molekuláris
módszerekkel bizonyított előfordulásai
eddig Franciaországon kívül (ahonnan le-
írták) Finnországból és Svédországból is-
mertek (Dima et al., publikálatlan adatok).
Valószínűleg Európa-szerte elterjedt, nem
ritka fajról van szó.
Cortinarius uraceomajalis Dima, Niska-
nen, Liimat. & Bojantchev, Cortinariaceae,
Agaricomycotina
Egy Dima et al. (2014) által éppen meg-
jelent cikkben leírt, tudományra új faj,
melyet a Renget-bércen találtunk meg. A
Tarnavidékről ez a második előfordulása,
korábban a tarnaleleszi völgyből, cseres-
tölgyesből került elő (Dima B. publikálat-
lan adata). Tölgyesek, gyertyános-tölgye-
sek tavaszi pókhálósgombája, amelyet a
Cortinarius nemzetségben igen ritka, korai
termőtestképzési ideje és tölgyek alatti elő-
fordulása tesz jellegzetessé.
Hebeloma quercetorum Quadr., Hymeno-
gasteraceae, Agaricomycotina
A Dima et al. (2013) által először a
szentbékkállai Fekete-hegyen kimutatott
első előfordulása után a Hosszú-völgyben
begyűjtött példánya a második magyaror-
szági adat. A faj azonban valószínűleg en-
nél sokkal gyakoribb tölgyeseinkben. Csak
mikroszkóppal lehet meghatározni, emiatt
ritkán sikerül pontosan behatárolni.
Dichomitus campestris (Quél.) Domański
& Orlicz, Polyporaceae, Agaricomycotina
Magyar neve mezei egyrétűtapló. Ha-
zánkban először igmánDy (1981) Sopron-
44
Apok A – A H ev es– Bor sod i-dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység élőv il ágA
ból és Tamásiból mutatta ki. Dima et al.
(2010) Vámosatyán, Siller et al. (2014)
az Őrségben (Szalafőn) gyűjtötték. Min-
denütt ritka és nehezen észrevehető gom-
ba. Termőtestei élő fatörzsek még álló
helyzetű ágainak és törzsének elszáradt
részein jelennek meg. Hazánkban főleg
Quercus-fajokon fordul elő. Tarnavidéki
értékes adata a Nagy-mál-tető felhagyott
gyümölcsösének egy száradó körtefájáról
származik. A magyarországi vöröslista-
tervezetben erősen veszélyeztetett fajként
szerepel!
Inonotus dryadeus (Pers.) Murrill, Hyme-
nochaetaceae, Agaricomycotina
Évelő, törzskorhasztó, nekrotróf pa-
razita faj, amely mindig élő tölgyek (Q.
petraea, Q. robur) törzsén nő. Általában
a talajhoz közeli régióban, leginkább a
gyökfőn jelenik meg. Kevés adatát is-
merjük: igmánDy (1981) közli Schulzer,
Hazslinszki, Hollós és Szemere gyűjté-
seit, illetve saját felméréseinek eredmé-
nyeit. Igmándytól származó fungáriumi
példányai – Bakról, Budapestről, Csopak-
ról, Debrecenből, Gödöllőről, Nyírádról,
Sitkéről, Sárvárról, Sopronból, Tótfaluról
– megtalálhatók a Magyar Természettudo-
mányi Múzeum Növénytárában. pál-fám
(2001) a Mecsekből említi. rimóczi et al.
(1997) Bátorligeten, nagy (2004) az alföl-
di Tőserdőben, valamint a szegedi Népli-
getben gyűjtötte, Q. robur törzsén. Jelen
vizsgálatunk során két lelőhelyét tártuk
fel: egy-egy a Harasztoson és az Eszkála-
tetőn álló Quercus cerris gyökfőjén, illet-
ve Ulmus sp. törzsén. Ritkasága és öreg,
évszázados tölgyekhez való kötődése mi-
att több ország (Norvégia, Svédország,
Szlovénia) vörös listáján is szerepel.
Plicaturopsis crispa (Pers.) D.A. Reid,
Amylocorticiaceae, Agaricomycotina
Szaprotróf, kicsiny (1–3 cm széles) ter-
mőtestű gombafaj, mely fordított csésze
vagy kagyló alakú, többé-kevésbé rövid,
oldalt álló tönkkel. A sporokarpiumok
sűrűn egymás mellett vagy egymás fö-
lött helyezkednek el. Felszínük noman
bolyhos, sárgásvörös, barnássárga, kissé
zónázott. Szélük fehéres, hullámos vagy
behajló, termőrétegük ráncos, eres, vil-
lásan elágazó, fehér. Az egymástól távol
álló ráncok helyenként anasztomizálnak.
Siller (2000) a vendvidéki Kétvölgyből,
később a Bükkből is kimutatta. Lombos
fák lehullott gallyain, elsősorban bükk-
fán, mogyorón, nyíren terem. Előfordul
kőrisen, juharon, gyertyánon, tölgyön,
vadcseresznyén is. Fehérkorhasztó. Fő
termőtestképzési ideje ősszel és télen van.
Elterjedt, de Európa több országában is
ritka fajnak tartják (arnolDS et al. 1995).
fajgazDagSág az egyeS kijelölt
területeken
A két felvételezés alapján egyes területek
mikológiailag gazdagnak tekinthetők, hi-
szen korábbi tapasztalatok azt mutatják,
hogy több éves felmérés után is a vizsgált
terület azonosított fajainak száma általában
200–300 körül alakul. Fajgazdag területek a
Damasa-szakadék, a Gemeruta, a Gyöngy-
ág, a Hasásza, a Halonna, a Hosszú-völgy, a
Kémének-völgy (egyetlen felvételezés alap-
ján is!), a Nagy-Ves-völgy, a Vajda-vár és
a Magas. Fajszegények a 40 fajszám alatti
területek, bár ezek némelyikén is értékes
fajokat mutattunk ki (pl. a Nagy-mál-tetőn
az Agaricus urinascenst és a Dichomitus
campestrist). Szinte valamennyi területen
találhatók a magyarországi vöröslista-ter-
45
AdAtok A Hev es–Bor sodi –dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység nAgyg omBá iH oz
vezet (rimóczi et al. 1999) által veszélyez-
tetettnek vagy erősen veszélyeztetettnek
tartott fajok (lásd 3. táblázatot!).
életmóD Szerinti értékeléS
A gombákat életmódjuk alapján há-
rom fő csoportba sorolhatjuk: ezek a
mikorrhizaképzők, a szaprobionta lebon-
tók és a paraziták. A fő csoportokon belül
további nomítás lehetséges. A lebontók
a szubsztrátum szerint lehetnek talajon,
pontosabban avaron élők, míg a másik je-
lentős csoportjuk a fán élő korhasztóké.
Kisebb részvétel jellemzi a trágyán élő,
ún. koprol fajokat vagy más elhalt növé-
nyi részeken, mint például a tobozon élő-
ket. A parazitizmus mértéke különböző
az egyes taxonokban: egyesek kizárólag
élő szövetekben képesek életműködésre
(biotróf paraziták), míg a taplók között
előfordulnak olyan fajok, amelyek először
enzimjeik segítségével jelölik az élő sejte-
ket, s utána folytatnak lebontó tevékenysé-
get (nekrotróf paraziták). A fő életmódok
szerinti csoportok területenkénti megosz-
lása a 4. táblázatban látható. A kisebb ará-
nyú, néha bizonytalan életmódú fajokat az
egyéb kategóriába soroltuk.
Ezek szerint mikorrhizás fajokban gaz-
dag területek a Halonna, a Hosszú-völgy,
a Kémének-völgy és a Székfő. Különösen
értékes az első három terület, ahonnan rit-
ka pókhálósgombafajok (összesen 12 faj)
kerültek elő.
Nekrotróf parazita fajokat nagyobb
arányban tartalmazó területek főleg az
idősebb, illetve a rezervátum jellegű erdők
(Damasa-szakadék, Pataj-völgy, Rádincs-
völgy és Renget-bérc).
A holtfához kötődő, lebontó fajok na-
gyobb mértékben fordulnak elő az Eszkála-
tetőn, az Éles-kő-tetőn, a Három-kő-bércen
és a Magas-tetőn. Ezek főleg olyan terüle-
tek, amelyek erős kitettségük miatt csupán
a lehullott és a területen maradó faanyagot
nyújtják egyetlen kedvező szubsztrátum-
ként a gombák megtelepedése számára.
A jelentősebb avarlebontást és talajéletet
mutató területek a Halonna, a Hasásza, a
Gyöngy-ág, a Renget-bérc és a Szarvas-kő.
Összességében megállapítható, hogy a
felméréshez rendelkezésre álló rövid idő és
a kedvezőtlen időjárás ellenére változatos
életmódú és helyenként értékes fajgazdag-
ságot mutató gombaközösségeket találtunk.
Számos faj bizonyult ritkának, új adatnak,
illetve jól használható indi ká torfajnak.
ajánlásoK a védelemre, Kezelésr e
Az erdőgazdálkodási tevékenységben
szemlélet- és gyakorlatváltásra van szük-
ség a lebontó (szaprotróf életmódú) gom-
bák megőrzéséhez: elegendő mennyiségű
idősebb fát kell hagyni az erdőkben válto-
zatos helyzetű korhadó ágakkal, holt fával
és lehullott avarral.
A mikorrhizás gombák ugyanakkor olyan
helyeket preferálnak, ahol az avar nem hal-
mozódik fel vastagon a talaj felszínén. Olyan,
kevésbé bolygatott területek, mint az ösvé-
nyek, az erdei csapások és az enyhén legel-
tetett erdőrészletek a ritka gombák bizonyos
típusait képesek fenntartani. Az őshonos fa-
fajokból álló erdők sokkal fajgazdagabbak,
mint a homogén erdőültetvények. Az erős
taposás és tápanyag-feldúsulás károsítja a
gombákat. Néhány faj számára a faforgács és
a fűrészpor is hasznos táplálékként szolgál.
A füves területek leggazdagabb gom-
baközösségeit ott lehet megtalálni, ahol a
gyepet hosszú idő óta legeltetéssel vagy ka-
46
Apok A – A H ev es– Bor sod i-dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység élőv il ágA
szálással hasznosítják. Az elhalt fű gyepsző-
nyeg elhanyagolása miatti felhalmozódását
legjobb elkerülni. A gyepkockák felszedése,
a talaj tápanyagtartalmának feldúsulása –
különösen a műtrágyák használatának kö-
vetkeztében – károsítja a gombákat.
A gombák, különösen a kereskedelmi
forgalomban lévő fajok (pl. vargányák, ró-
kagomba, szarvasgomba) túlzott gyűjtése,
főleg az erdőkben, és a válogatás nélküli
gyűjtési technikák – mint a gereblyézés –
alkalmazása károsító a gombákra és a ve-
lük élő gerinctelen állatokra is. A gyepek
kis területen való fölégetése vagy az erdők-
ben rakott tűz néhány ritka gombafaj szá-
mára alkalmas élőhelyet hozhat létre.
A hagyományosan kezelt lombos erdők-
ben a gombák ritkán veszélyeztetettek. A
faállományban gombák által okozott jár-
ványokat általában az idegenhonos fajok
okozzák, amelyek ellen őshonos fáinknak
nincs természetes ellenálló képessége. Az
is előfordul, hogy a fák olyan, számukra
nem optimális körülmények között nőnek,
amelyek stresszt okoznak bennük, és így
természetes ellenálló képességük csökken.
Az erdőrezervátumoknak különösen
nagy jelentősége van a fajmegőrzésben. A
gazdasági beavatkozás hiánya feltétlenül
előnyhöz juttat bizonyos gombafajokat má-
sokkal szemben. Az erdőrezervátumoknak
a gombafajok – közöttük is elsősorban az
élő és a holt faanyaghoz kötődő (ún. fán
lakó vagy lignikol) gombafajok – megőr-
zésében betöltött szerepéről számos pub-
likáció jelent meg külföldön és hazánkban
is (pl. gilg 2005, heilmann-clauSen és
chriStenSen 2000, lonSDale et al. 2008,
molina 2008, norDén et al. 2004, óDor
et al. 2006, Siller 2004). Az itt előforduló
mikrohabitatok ugyanis kedveznek egyes
különleges ökológiai igényű és/vagy ritka
fajok megjelenésének. A vizsgálatokra ki-
jelölt területeink között volt egy erdőrezer-
vátum (Pataj) és egy erdőrezervátum érté-
kű terület is (a Damasa-szakadék). Ezeken
olyan értékes, ritka fajokat sikerült gyűj-
teni, mint a Phleogena faginea, a Pluteus
umbrosus és az Ischnoderma resinosum.
Ezért az erdőrezervátumok különösen a
veszélyeztetett fajok megőrzése érdekében
érdemelnek gyelmet.
irodalom
AdAmčik, S., chr iStenSen, m., heilmann-
clauSen, J., walleyn, R. 2007. Fungal di-
versity in the Poloniny National Park with
emphasis on indicator species of conserva-
tion value of beech forests in Europe. Czech
Mycol. 59(1): 67–81.
ainSworth, M. 2004. Developing tools for as-
sessing fungal interest in habitats. 1: beech
woodland saprotrophs. English Nature. Re-
port Number 597. 75 p.
arnolDS, E., kuyper, Th. W., noorDelooS, M.
E. (red.) 1995. Overzicht van de Paddestolen
in Nederland. Wijster, Nederlandse
Mycologische Vereniging.
ArnolDS, E., Ommering, G. 1996. Bedreigde en
kwestbare paddestoelen in Nederland. Rap-
port IKC Natuurbeheer nr. 24., Wageningen.
BaBoS, M. 1958. Erősen csapadékos, szubat-
lantikus jellegű nyári időjárás hatása a
gombavegetációra. Bot. Közlem. 47(3–4):
297–311.
BaBoS, M. 1984. Hollós nyomában Szekszárd
környékén. I. Mikol. Közlem., Clusiana.
1984(2–3): 141–156.
BaBoS, M. 1989. Magyarország kalapos-
gombáinak (Agaricales s. l.) jegyzéke. (The
Agaricales s. l. taxa of Hungary). Mikol.
Közlem., Clusiana. 1989(1–2): 3–234.
47
AdAtok A Hev es–Bor sodi –dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység nAgyg omBá iH oz
BenDikSen, E., høilanD, K., BranDruD, T. E.,
jorDal, J. B. 1998. Truede og sårbare sop-
parter i Norge, en kommentert rødliste.
Fungiora, Oslo. 221 p.
BeneDek, l., pál-fám, F. 2012. A Közpon-
ti-Börzsöny fás élőhelyeinek jellemzése
nagygombafajok alapján. Mikol. Közlem.,
Clusiana. 51(1): 64–65.
CourtecuiSSe, R. 1997. Liste rouge des Cham-
pignons menaces de la region Nord, Pas-de-
Calais. Crypt. Mycol. 18: 183–219.
Dima, B., Siller I., alBert L., rimóczi I., Be-
neDek L. 2010. A 27. európai Cortinarius
Konferencia mikológiai eredményei. Mikol.
Közlem., Clusiana. 49(1–2): 5–66.
Dima, B. 2011. A Cortinarius nemzetség kuta-
tása Magyarországon, különös tekintettel
a Phlegmacium alnemzetségre. OTDK-
dolgozat, Szent István Egyetem, Gödöllő.
Dima, B.t., pál-fám, f., takácS, K. 2013.
Nagygombafelmérés a szentbékkállai Feke-
te-hegyen. Folia Musei Historico-Naturalis
Bakonyiensis, A Bakonyi Természettudo-
mányi Múzeum Közleményei. 29: 17–28.
Dima, B., liimatainen, k., niSkanen, t.,
kytövuori, i., Bojantchev, D. 2014. Two
new species of Cortinarius, subgenus Tela-
monia, sections Colymbadini and Uracei,
from Europe. Mycological Progress. 13:
867–879.
FrøSlev, T. G., JeppeSen, T. S., LæSSøe , T.,
Kjøller , R. 2007. Molecular phylogenet-
ics and delimitation of species in Corti-
narius section Calochroi (Basidiomycota,
Agaricales) in Europe. Mol. Phyl. Evol. 44:
217– 227.
FrøSlev, T. G., JeppeSen, T. S. 2011. Knoldslør-
hatte som indikatorarter gennem 20 år
(1991–2011). Svampe. 64: 34–45.
gärDenforS, U. (ed.) 2000. Rodlistade arter i
Sverige – The 2000 Red List of Swedish Spe -
cies. ArtDatabanken, SLU Uppsala. 134 pp.
gilg, O. 2005. Old-Growth Forests. Charac-
teristics, Conservation and Monitoring.
Montpellier. 96 p.
hallingBäck, T., aronSSon, G. (eds.) 1998.
Ekologisk katalog över storsvampar och
myxomyceter. Uppsala, Sweden. 239 p.
heilman n-clauSen, j., chriStenSen, M. 2000.
Fungi on beech logs – indicators of habitat
quality. Swampe. 42: 35–47.
heilman n-clauSen, J., chriStenSen, M. 2004.
Does size matter? On the importance of
various dead wood fractions for fungal
diversity in Danish beech forests. Forest
ecology and management. 201: 105–117.
henrici, a., mahler, N. 2013. Artomyces py-
xidatus refound in Britain. Field Mycology.
14(1): 31–32.
holec, J. 2003. Phleogena faginea – abundant
occurrence in the Podyji National Park
and notes on its distribution in the Czech
Republic. Mykologické Listy. 84–85: 33–37.
Holec, J., Beran, M. (eds.) 2006. Příroda.
Červený seznam hub (makromycetů) České
republiky. (Red list of fungi (macromycetes)
of the Czech Republic). Agentura ochrany
přírody a krajiny, Praha. 283 pp.
igmánDy, Z. 1981. Hazánk csövestapló (Polypo-
raceae s. l.) órája és a fajok növénykórtani
jelentősége. Kandidátusi értekezés. Erdé-
szeti és Faipari Egyetem, Sopron.
koSzka, A. 2011. Adatok a Vértes déli részének
gombavilágához. Mikol. Közlem., Clusiana.
50(2): 149–172.
lonSDale, D., pautaSSo, m., holDenrieDer, o.
2008. Wood-decaying fungi in the forest: con-
servation needs and management options. Eu-
ropean Journal of Forest Research. 127: 1–22.
molina, R. 2008. Protecting rare, little known,
old-growth forest-associated fungi in the
Pacic Northwest USA: A case study in
fungal conservation. Mycological Research.
112: 613–638.
48
Apok A – A H ev es– Bor sod i-dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység élőv il ágA
nagy, l. 2004. Fungisztikai vizsgálatok az Al-
földön 1997 és 2003 között. Mikol. Közlem.,
Clusiana. 43(1–3): 15–46.
nagy, L., gorliczai, ZS. 2007. Újabb adatok az
Alföld gombavilágához. Mikol. Közlem.,
Clusiana. 46(2–3): 211–256.
norDén, B., ryBerg, M., götma rk, F.,
olauSSon, B. 2004. Relative importance
of coarse and ne woody debris for the
diversity of wood inhabiting fungi in
temperate broadleaf forests. Biological
Conservation. 117: 1–10.
nuSS, I. 1999. Mykologischer Vergleich zwi-
schen Naturschutzgebieten und Forstä-
chen. Eching, IHW. 144 p.
óDor, p., heilmann-clauSen, j., chriStenSen,
m., auDe, e., van Doort, k., piltaver,
a., Siller, i., verk amp, m., wa lleyn, r.,
StanDovár, t., van heeS, A. F. M. 2006.
Diversity of dead wood inhabiting fungi
and bryophytes in semi-natural beech
forests in Europe. Biological Conservation.
131: 58–71.
pál-fám, F. 2001. A Mecsek hegység nagygombái
1. Mikol. Közlem., Clusiana. 40(1–2): 5–66.
pál-fám, F., luk ácS, Z. 2002. A Mecsek
hegység nagygombái 2. Mikol. Közlem.,
Clusiana. 41(2–3): 35–44.
paltto, h., norDén, B., götm ark, f., franc N.
2006. At which spatial and temporal scales
does landscape context affect local density
of Red Data Book and Indicator species?
Biological Conservation. 133: 442–454.
papp, v. 2012. Bükkösök természetközeli álla-
potát indikáló lignikol nagygombák a Juh-
döglő-völgy Erdőrezervátumban. Mikol.
Közlem., Clusiana. 51(1): 75.
reDheaD, S. 1984. Arrhenia and Rimbachia,
expanded generic concepts, and a reevalu-
ation of Leptoglossum with emphasis on
muscicolous North American taxa. Can. J.
Bot. 62(5): 865-892.
Rimóczi, i. 1992. A Tarnavölgyi erdők nagygom-
bái. Fol. Hist.-nat Mus. Matr. 17: 131–138.
rimóczi, I., máté, J., lenti, I. 1997. Osztott
bazídiumú és nem lemezes nagygombák
a Bátorligeti-őslápon. Mikol. Közlem.,
Clusiana. 36(2–3): 13–29.
rimóczi, i., Siller i., vaSaS g., alBert l., vetter
j., Bratek, z. 1999. Magyarország nagy-
gombáinak javasolt Vörös Listája. Mikol.
Közlem., Clusiana. 38(1–3): 107–132.
SchmiD, h., helf er, W. 1999. Die Bedeutung
der Naturwaldreservate für den Pilzar-
tenschutz. Seminarbericht der Natur- und
Umweltschutzakademie des Landes Nord-
rhein-Westfalen (NUA). 4: 140–146.
Schnittler, M. 1996. Zu den Roten Listen
der Pilze Deutschlands. Schriftenreihe
Vegetationsk. 28: 369–376.
Senn-ir let, B., heilmann-clauSen, j., genney,
D., Da hlBerg A. 2007. Guidance for Con-
servation of Macrofungi in Europe. For the
European Council for Conservation of Fun-
gi (ECCF) within the European Mycologi-
cal Association (EMA). Document prepared
for the Directorate of Culture and Cultural
and Natural Heritage Council of Europe,
Strasbourg.
Siller, I. 1986. Nag ygombák cönológiai vizsgá-
lata rezervátum és gazdasági bükkös állo-
mányokban. [Coenological investigation of
the macrofungi in beech forest reserves and
managed beech forests] Mikol. Közlem.,
Clusiana. 2–3: 95–116.
Siller, I. 1999. Ritka nagygombafajok a Ké-
kes Észak Erdőrezervátumban 1. [Rare
macrofungi species in the Kékes North
forest reserve of the Mátra mountains]
Mikol. Közlem., Clusiana. 38: 11–24.
Siller, i. 2000. Plicatura crispa (perS.: fr.) rea
első magyarországi adata. [The rst registra-
tion of Plicatura crispa (perS.: fr.) rea in
Hungary] Mikol. Közlem., Clusiana. 39: 5–7.
49
AdAtok A Hev es–Bor sodi –dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység nAgyg omBá iH oz
Siller, I. 2004. Hazai montán bükkös erdőre-
zervátumok (Mátra: Kékes Észak, Bükk:
Őserdő) nagygombái. PhD disszertáció,
Budapest, www.lib.uni-corvinus.hu/phd/
siller_iren.pdf.
Siller, i., Dim a B., alBert l., vaSaS g., foDor
l., pál-fá m f., Bratek z., zagyva i. 2006.
Védett nagygombafajok Magyarországon.
[Protected macrofungi in Hungary] Mikol.
Közlem., Clusiana. 45(1-3): 3–158.
Siller, i., Dima, B., guBa, e., turcSányi, g.
2014. A szalafői Őserdő erdőrezervátum
nagygombái. Silva Naturalis. 3: 137–156.
Stoltze, M., Pihl, S. 1998. Rødliste 1997 over
planter og dyr i Danmark. Miljø- og Energi-
mi-nisteriet, Danmarks Miljø-undersøgel-
ser og Skov- og Naturstyrelsen. 220 p.
SzczepkowSki, a., kujawa, a., Bujakiewicz, a.,
nita, j., kArAsińsky, D., woŁkowyczki, m.,
wilga M.S. 2008. Phleogena faginea (Puc-
ciniomycotina, Atractiellales) in Poland –
notes on ecology and distribution. Polish
Botanical Journal. 53(1): 81–90.
tóth, B. 1999. Adatok a Gyepes-völgy (He-
ves-Borsodi–dombság) nagygombáiról.
Kitaibelia. 4(2): 261–270.
treczker, K., SzaBó I. 2002. Farontó gombák a
Ropolyi Erdőrezervátumban. Mikol. Mikol.
Közlem., Clusiana. 41(2–3): 67–94.
VeSterholt, J. 1991. Knold-slørhatte (Cortina-
rius underslaegt Phlegmacium) som indika-
torarter for en type vaerdifulde løvskovslo-
kaliteter. Svampe. 24: 27–48.
wojewoDa, A., ŁAwrynowicz, M. 2006. Red
list of the macrofungi in Poland. In: mirek ,
Z., zarzycki, k., wojewoDa, w., szeląg z.
(eds.), Red list of plants and fungi in Poland,
W. Szafer Institute of Botany, Polish
Academy of Sciences, Krakow. pp. 53–70.
50
Apok A – A H ev es– Bor sod i-dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység élőv il ágA
1. táblázat. A Heves-Borsodi-dombságban és az Upponyi-hegységben kimutatott indikátorfajok, Ainsworth (2004),
PAltto et al. (2006), valamint schmid és helfer (1999) nyomán (a védett fajokat vastagon szedett betűkkel jelöltük).
Frekvencián jelen esetben a felmérések ideje alatt a vizsgált területeken az összes előfordulási számot értjük
Indikan-
dum Fajnév Előfordulás Frek
vencia
Természetközeliség
Artomyces pyxidatus (Pers.) Jülich
csészés álkorallgomba Harasztos, Magas, Damasa-szakadék 3
Ceriporiopsis gilvescens (Bres.)
Domański
Nagy-Ves-völgy, Köböl-vára,
Damasa-szakadék, Renget-bérc 5
Datronia mollis (Sommerf.) Donk
hanyattfekvő egyrétűtapló Hosszú-völgy, Székfő, Köböl-vára,
Gyöngy-ág 5
Ganoderma lipsiense (Batsch) G.F.
Atkinson deres tapló
Vajda-vár, Gyöngy-ág, Pataj-völgy ER,
Damasa-szakadék, Rádincs-völgy,
Renget-bérc, Halonna
8
Hericium coralloides (Scop.) Persoon
közönséges petrezselyemgomba Gemeruta 1
Hydropus subalpinus (Höhn.) Singer Nagy-Ves-völgy, Székfő, Magas, Hasásza,
Damasa-szakadék, Köböl-vára, Renget-bérc 8
Ischnoderma resinosum (Schrad.) P.
Karsten gyantás kérgestapló Székfő, Gyöngy-ág, Magas, Damasa-
szakadék, Éleskő-tető 6
Pluteus umbrosus (Pers.) P. Kummer
feketepelyhes csengettyűgomba Damasa-szakadék 1
Phleogena faginea (Fr. & Palmquist)
Link bükkös nyelesgömbgomba Damasa-szakadék, Harasztos 2
Öreg erdők
Hypsizygus ulmarius (Bull.) Redhead
laskapereszke Pataj-völgy ER 1
Meripilus giganteus (Pers.) P. Karsten
óriás likacsosgomba Vajda-vár, Hasásza, Renget-bérc 3
Inonotus cuticularis (Bull.) P. Karsten
vékony rozsdástapló Damasa-szakadék 1
Phlebia radiata Fr. Magas 1
Mucidula mucida (Schrad.) Patouillard
gyűrűs fülőke
Nagy-Ves-völgy, Hosszú-völgy,
Székfő-völgy, Gyöngy-ág, Pataj-völgy ER,
Magas, Hasásza, Damasa-szakadék,
Köböl-vára, Halonna, Kémének-völgy
11
Folytonos erdőborítottság
Biscogniauxia nummularia (Bull.)
Kuntze
Hosszú-völgy, Harasztos, Hasásza,
Szarvas-kő, Magas, Köböl-vára, Zsinnye,
Vízköz alja 11
Bolbitius reticulatus (Pers.) Ricken
eres kérészgomba Éles-kő-tető, Magas 2
Datronia mollis (Sommerf.) Donk
hanyattfekvő egyrétűtapló Hosszú-völgy, Székfő, Köböl-vára,
Gyöngy-ág 5
Eutypa spinosa (Pers.) Tul. & C. Tulasne Gemeruta, Nagy-Ves-völgy, Damasa-szakadék 3
Fomes fomentarius (L .) Fr.
bükkfatapló
Gemeruta, Nagy-Ves-völgy, Gyöngy-ág,
Harasztos, Vajda-vár, Hosszú-völgy,
Pataj-völgy ER, Magas, Éles-kő, Szarvas-kő,
Rádincs-völgy, Eszkála-tető, Köböl-vára,
Renget-bérc, Halonna, Vízköz alja,
Damasa-szakadék, Székfő
35
51
AdAtok A Hev es–Bor sodi –dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység nAgyg omBá iH oz
Indikan-
dum Fajnév Előfordulás Frek
vencia
Folytonos erdőborítottság
Gloeoporus pannocinctus (Romell)
J. Eriksson (Gelatoporia pannocincta
(Romell) Niemelä)
Damasa-szakadék 2
Hydropus subalpinus (Höhn.) Singer Nagy-Ves-völgy, Székfő, Magas, Hasásza,
Damasa-szakadék, Köböl-vára, Renget-bérc 8
Inonotus radiatus (Sowerby) P. Karsten
ráncos rozsdástapló Hosszú-völgy, Köböl-vára 1
Junghuhnia nitida (Pers.) Ryvarden Nagy-Ves-völgy, 2
Marasmius torquescens Quélet
sárgás szegfűgomba Pataj-völgy ER 1
Mensularia nodulosa (Fr.) T. Wagner &
M. Fischer gumós rozsdástapló Hosszú-völgy, Székfő, Hasásza,
Damasa-szakadék 4
Phlebia tremellosa (Schrad.) Nakasone
& Burds. (Merulius tremellosus
Schrad.) kocsonyás redősgomba Harasztos, Vajda-vár, Köböl-vára 3
Mycena crocata (Schrad.) P. Kummer
sárgatejű kígyógomba
Nagy-Ves-völgy, Magas, Hosszú-völgy,
Harasztos, Vajda-vár, Gyöngy-ág,
Damasa-szakadék, Köböl-vára, Hasásza 15
Mycena haematopus (Pers.) P.
Kummer vérző kígyógomba Magas 1
Mycena pelianthina (Fr.) Quélet
feketeszegélyű kígyógomba Magas, Kémének-völgy 2
Mycena rosea Gramberg
rózsás kígyógomba Hosszú-völgy, Gyöngy-ág, Szarvas-kő,
Hasásza, Köböl-vára, Kémének-völgy 7
Mycetinis alliaceus (Jacq.) Earle
sötéttönkű fokhagymagomba
Nagy-Ves-völgy, Székfő, Harasztos,
Gyöngy-ág, Pataj-völgy ER, Szarvas-kő,
Magas, Hasásza, Damasa-szakadék,
Köböl-vára, Halonna
14
Mucidula mucida (Schrad.) Patouillard
gyűrűs fülőke
Nagy-Ves-völgy, Hosszú-völgy, Székfő,
Gyöngy-ág, Pataj-völgy ER, Magas,
Hasásza, Damasa-szakadék, Köböl-vára,
Halonna, Kémének-völgy
11
Plicaturopsis crispa (Pers.) D.A. Reid
bükkeresgomba
Nagy-Ves-völgy, Hosszú-völgy, Harasztos,
Gyöngy-ág, Pataj-völgy ER,
Damasa-szakadék, Kémének-völgy 7
Pluteus umbrosus (Pers.) P. Kummer
feketepelyhes csengettyűgomba Damasa-szakadék 1
Polyporus badius (Pers.) Schweinitz
szagos likacsosgomba Nagy-Ves-völgy 1
Postia subcaesia (A. David) Jülich
kékülő likacsosgomba Harasztos, Halonna 2
Schizopora flavipora (Berk. & M.A.
Curtis ex Cooke) Ryvarden Nagy-Ves-völgy, Vajda-vár, Éleskő-tető 5
Skeletocutis nivea (Jungh.) Jean Keller Hosszú-völgy, Harasztos, Vajda-vár,
Hasásza, Zsinnye, Kémének-völgy 6
Xylaria polymorpha (Pers.) Greville
bunkós agancsgomba
Nagy-Ves-völgy, Gyöngy-ág, Magas,
Rádincs-völgy, Köböl-vára, Őrhegyek,
Kémének-völgy 8
52
Apok A – A H ev es– Bor sod i-dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység élőv il ágA
2. táblázat. A Heves-Borsodi-dombságban és az Upponyi-hegységben kimutatott nitrofrekvens gombafajok.
Frekvencián jelen esetben a felmérések ideje alatt a vizsgált területeken az összes előfordulási számot értjük
Nitrofrekvens fajok Előfordulás Frekvencia
Agrocybe erebia (Fr.) Singer
sötét rétgomba Damasa-szakadék 1
Agrocybe praecox (Pers.) Fayod
tavaszi rétgomba
Harasztos, Vajda-vár, Gyöngy-ág,
Szarvas-kő, Hasásza, Három-kő-bérc,
Damasa-szakadék, Rádincs-völgy, Zsinnye,
Eszkála-tető, Renget-bérc
13
Clitocybe nebularis (Batsch) P. Kummer
szürke tölcsérgomba
Nagy-Ves-völgy, Hosszú-völgy, Harasztos,
Gyöngy-ág, Hasásza, Köböl-vára,
Renget-bérc, Halonna, Kémének-völgy 9
Clitocybe phyllophila (Pers.) P. Kummer
lomberdei tölcsérgomba Vajda-vár, Damasa-szakadék 2
Inocybe geophylla (Fr.) P. Kummer
selymes susulyka Hosszú-völgy, Halonna 2
Lepiota aspera (Pers.) Quélet
tüskés őzlábgomba Gyöngy-ág, Renget-bérc 2
Lepista nuda (Bull.) Co oke
lila pereszke Kémének-völgy 1
Pseudoclitocybe cyathiformis (Bull.) Singer
kávébarna tölcsérgomba Hasásza 1
Rhodocollybia butyracea (Bull.) Lennox
bunkóslábú fülőke Hosszú-völgy, Szarvas-kő, Renget-bérc 3
Stropharia aeruginosa (Bull.) Lennox
zöld harmatgomba Hosszú-völgy, Magas, Hasásza, Halonna 4
Stropharia cyanea (Bull.) Tuom.
zöldeskék harmatgomba Nagy-Ves-völgy, Hosszú-völgy, Gyöngy-ág,
Halonna, Kémének-völgy 5
53
AdAtok A Hev es–Bor sodi –dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység nAgyg omBá iH oz
3. táblázat. A vizsgált területek fajszáma (csökkenő sorrendben) és a veszélyeztetett, ill. erősen veszélyez-
tetett fajok száma
Ter üle t Fajszám
Természetvédelmi értékelés (a vöröslista
tervezetben veszélyeztetettként/erősen
veszélyeztetettként nyilvántartott fajok száma)
Hosszú-völgy 101 23/3
Kémének-völgy (1 felvételezés) 88 19/2
Halonna 81 29/2
Nagy-Ves-völgy 77 13/1
Hasásza 71 12/4
Gyöngy-ág 69 13/2
Vajda-vár 63 8/2
Damasa-szakadék 61 7/ 7
Gemeruta 58 16/1
Magas 58 12/3
Renget-bérc 52 8/4
Pataj-völgy 51 10/0
Köböl-vára 51 7/2
Székfő 50 9/3
Harasztos 48 12/2
Rádincs-völgy 44 9/1
Éles-kő-tető 36 6/1
Zsinnye 33 2/0
Nagy-mál-tető 30 7/0
Eszkála-tető 30 6/0
Szarvas-kő 24 7/3
Őrhegyek 18 3/1
Három-kő-bérc 16 1/0
Vízköz alja (1 felvételezés) 16 2/0
54
Apok A – A H ev es– Bor sod i-dom Bság és A z Uppon yi -Heg ység élőv il ágA
4. táblázat. A vizsgált területek életmód szerinti megoszlása. Jelölések magyarázata: M = ektomikorrhizás,
NP = nekrotróf parazita, Lsz = fán élő (lignikol) szaprotróf, Tsz = talajlakó (terrikol) szaprotróf. Egyéb = ösz-
szevonva több ritka vagy bizonytalan megítélésű életmódú (mohákkal asszociált, biotróf parazita, koprofil
szaprotróf, más növényi maradványon élő szaprotróf) faj
Ter üle t M (%) NP (%) Lsz (%) Tsz (%) Egyéb (%)
Hosszú-völgy 35,6 5,9 35,6 17, 8 5,0
Kémének-völgy 30,7 5,7 32,9 19,3 11,4
Halonna 28,4 7, 4 34,6 22,2 7,4
Harasztos 19,2 6,4 52,6 12,8 9
Nagy-Ves-völgy 6,5 6,5 62,3 15,6 9,1
Hasásza 12,7 7, 0 49,3 22,5 8,5
Gyöngy-ág 11,8 5,9 52,9 23,5 5,9
Vajda-vár 12,9 6,5 56,5 17, 7 6,4
Damasa-szakadék 1,7 15,0 63,3 10,0 10,0
Magas 8,6 6,9 67,2 12,1 5,2
Gemeruta 14,3 5,4 58,9 14,3 7, 2
Renget-bérc 15,4 15,4 34,6 25,0 9,6
Köböl-vára 09,8 58,8 21,6 9,8
Székfő-völgy 34,0 6,0 46,0 8,0 6,0
Pataj-völgy ER 14,0 14,0 52,0 12,0 8,0
Rádincs-völgy 22,7 15,9 50,0 4,5 6,8
Szarvas-kő 13,95 6,98 37, 2 32,6 9,3
Éles-kő-tető 8,3 8,3 72,2 2,8 8,3
Nagy-mál-tető 13,3 3,3 50,0 20,0 13,3
Eszkála-tető 0 0 83,3 016,7
Zsinnye 8,7 8,7 65,2 13,0 4,4
Őrhegyek 05,6 55,6 22,2 16,7
Három-kő-bérc 6,3 087,5 6,3 0
Vízköz alja 6,3 6,3 68,8 18,8 0
