Opus et Educatio 9. évfolyam 1. szám 48 KRAICINÉ Szokoly Mária-KOVÁCS Zsuzsa-SCHILLER Emese
Az elmélet és a gyakorlat integrációja a munkaalapú tanulás gyakorlatában egy egyetemi mesterszak szakmai gyakorlatának vizsgálata kapcsán Bevezetés A munkaalapú tanulás évtizedek óta erőteljes kapcsolódási pontot képvisel a munkaerőpiac és a felsőoktatási intézmények között. A munkaalapú tanulási formák integrációja a felsőoktatási képzések struktúrájában nem új keletű, világszerte számos hagyományos formája van, azonban az elmúlt évtizedben a munkahely a felnőttkori tanulás kutatásának egyik fontos színterévé vált. A munkahelyi és a munkaalapú tanulás egyetemi képzésben kialakuló új változatai, módszerei és a minőségbiztosítási követelmények folyamatosan kérdéseket vetnek fel, amivel a gyakorlati szakemberek, a kutatók és a felsőoktatásban dolgozók egyaránt szembesülnek. Elmondható tehát, hogy az elmúlt évtizedben a munkahely a felnőttkori tanulás kutatásának egyik legfontosabb színterévé vált. A munkaalapú tanulás koncepciója épít a munkahely tanulási környezetként, a munkatapasztalatok tanulási lehetőségeként való értelmezésére, ami ily módon beépül a szakmai képzések, ezen belül a felsőoktatási szakok keretei közé. A tanulmány elsődleges célja bemutatni egy pilot jellegű kutatási projekt első lépéseinek tanulságait, tapasztalatait, amelyek a munka-alapú tanulásnak egy mesterszak szakmai gyakorlata során megjelenő tanulási tevékenység sajátosságait, tanulási eredményeit tárja fel. A vizsgálat az ELTE Emberi Erőforrás Tanácsadó mesterképzés (EET MA) keretei között valósul meg. A kutatási projekt fő kérdése kapcsán arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyetemi képzésben megjelenő változatos tudástartalmakat milyen mértékben használják fel a hallgatók a munkahelyi szakmai fejlődésük során? A kutatás tervezésekor a kiindulópontot az irányított szakmai gyakorlatok során megélt tanulási tapasztalatok elemzése jelentette, hiszen a szakmai gyakorlat az egyik pillér, ami biztosítja a szakmai fejlődés, a szakmai tanulás munkahelyi környezetben megélt, valós lehetőségét. A szakot választó hallgatók összetétele azt mutatja, hogy EET MA hallgatók többsége olyan területen dolgozik, ahol változó mértékben és minőségben HR szakmához kapcsolódó feladatokat látnak el. Így sokan jelentős előzetes szakmai tapasztalattal érkeznek a képzésbe, ami hatással van az egész tanulási folyamatukra, a kurzusokon megjelenő elméleti és gyakorlati tudás feldolgozására, elsajátítására. Az ő esetükben az igazolt, releváns munkatapasztalat kiváltja a szak óra és vizsgatervében előírt kötelező, irányított szakmai gyakorlatot, amelyet "nem irányított" szakmai gyakorlatként fogadhat el az egyetem, s az érintett hallgatók ily módon felmentést kaptak a szakmai gyakorlat teljesítése alól. E hallgatói populáció esetében azonban nincs rálátásunk arra, hogy hogyan alakul e hallgatók szakmai fejlődése, azaz hogyan kapcsolódik a munkatapasztalat az egyetemi kurzusok során elsajátított elméleti tartalmakhoz, hogyan integrálódik a munkahelyi tapasztalat a hallgató szakmai tudásába. Reflektorfénybe került tehát a munka-alapú tanulás kérdésének vizsgálata, amelynek sajátosságait a képzés vonatkozásában két szempont mentén igyekeztünk feltárni: az irányított szakmai gyakorlat hogyan járul hozzá a képzésben elsajátított ismeretanyag gyakorlatban való alkalmazásához? a munkatapasztalatot elismertető hallgatók milyen módon integrálják a képzés során elsajátított ismereteiket a munkahelyen megélt gyakorlati tapasztalataikkal? Kutatásunk szempontjából a felsőoktatásban megjelenő munka-alapú tanulási lehetőségek vizsgálata volt a releváns cél, az alábbiakban ennek néhány mozzanatát, tapasztalatát tekintjük át azzal a céllal, hogy tapasztalatainkat megosszuk és diskurzust generáljunk az elmélet és gyakorlat felsőoktatási vonatkozású kérdésköréről.