A gazdasági elemzések térszemléletének egyes kérdései A területi gazdasági kérdések elméleti tárgyalásakor minden kutatásra jellemzı lesz valamilyen explicit vagy implicit térszemlélet. A területi gazdasági kérdésekkel direkt módon foglalkozó kutatók elemzéseiket gyakran kezdik a térnélküli kutatások kritikájával, magának az alkalmazott térszemléletnek a térelméleti megalapozottságáról, vagy egyszerőbben csak az elméleti tér és a tényleges, konkrét földrajzi tér közötti kapcsolat megteremtésének problémáiról azonban kevesebbet olvashatunk. Ez a helyzet azért is súlyos hiányosságnak tekinthetı, mivel amennyire elfogadható az az általános bírálat, hogy bizonyos térnélküli elméletek a területiség bekapcsolásával alkalmazhatatlanokká és téves következtetésekhez vezetıkké válnak, ugyannyira jogos annak felvetése, hogy a vizsgálat szempontjából inadekvát, nem megfelelı térszemléletben megfogalmazott elméletek nem adhatják keretét a területi gazdasági kérdések tárgyalásának. Tanulmányom elıször a gazdasági tér folytonosságát figyelembe nem vevı, az egypontgazdaságok hálózataként értelmezett térfelfogás okait tekintem át, mivel valamennyi regionális gazdaságelméleti probléma gyökere erre a térelméletileg hibás megközelítésre vezethetı vissza. Ezután az egypontgazdaságok hálózataként felfogott tér néhány elméleti következményét mutatom be. A régiók tipizálásáról A regionális egységek tipizálásakor a gazdasági elemzések során is leggyakrabban a következı három típust különböztetik meg: homogén vagy egyforma régiók; a határvonalak meghúzásánál a régiók közötti különbségek és a régión belüli különbségek hányadosának a maximalizálása a cél; funkcionális vagy nodális régiók; a határvonalak meghúzásánál a régión belüli áramlások és a régiók közötti áramlások hányadosának maximalizálása a cél; tervezési vagy program régiók; a határvonalak meghúzása a szervezési és adminisztrációs céloknak megfelelı ad hoc szempontokon nyugszik (Haggett, 1987, 451-453. o.). A funkcionális régiót csomóponti régiónak is nevezik, egyes osztályozási rendszerek pedig a tervezési vagy program régiók helyett politikai, közigazgatási, statisztikai, adminisztratív célú vagy hasonló nagyságú régiókról beszélnek, nagyjából hasonló tartalom mellett (Lengyel, 2000; Lengyel-Rechnitzer, 2004; Noronha-Goodchild, 1992). A homogén régióknál teljes mértékben, a tervezési régióknál pedig bizonyos típusaival kapcsolatban egyértelmő követelményként jelenik meg az átfedésmentesség, vagyis hogy egy térszerkezeti egység egy és csakis egy régióhoz tartozhat. A funkcionális régiók kapcsán ugyanakkor két, egymástól gyökeresen eltérı szemléletet lehet megkülönböztetni. Az egyik megközelítés szerint az ilyen régióknak nincsenek szilárd határaik, hanem a gazdasági-társadalmi élet pontszerő sőrősödései és a közöttük lévı áramlások, kapcsolatok állandóan változó hálózatáról és így egymásba folytonosan átcsúszó hatáskörzetekrıl lehet beszélni. A munkaerıpiac, a felsıoktatás, a különbözı piaci szolgáltatások iránti kereslet vonzáskörzetei nem egymástól éles határvonalakkal elváló régiókból állnak. Egy munkakeresésnél, autóvásárlásnál, egyetemi jelentkezésnél nincs senki számára sem elıírva, hogy csak a "lakóhely szerint illetékes körzet" keretein belüli kínálatot vegye csak tekintetbe. 2 1 Dusek Tamás, PhD, Széchenyi István Egyetem Statisztika Tanszék 22 A kérdésrıl részletesebben lásd A területi elemzések alapjai (Dusek, 2004) A térfelosztás címő fejezetét, 63-92. o.